Nálunk felé pászka a neve :-)
Nagymamámtól örököltem a sütőt, még a tavaly, de ezidáig nem próbáltam ki. Sajnos Ő már nincs köztünk, hogy a receptet is megkérdezhettem volna.
Több receptet megnéztem az interneten, szakácskönyvekben, végül az alapokat látva alkottam egyet.
Sajtos, ropogós, finom. Ebből az adagból 30 darab lett.
Ilyen kifliket reggeliztünk ma. Az este összegyúrtam, megformáztam, tepsibe téve letakartam és a hideg kamrában pihent reggelig. Reggel lekentem tojással. Az első tepsit hideg sütőbe tettem és 20 percet sütöttem a kifliket. A második rendnek már elég volt 15 perc.
A tésztája a jól bevált reggeli kifli receptje, fél kiló lisztből készült. A meggyúrt tésztát ez alkalommal két részre osztottam. Az egyik darabot vékony körré nyújtottam, 8 cikkre vágtam, mindenik cikket megkentem sós vajjal és egy-egy szelet sajtot tettem rá, majd felcsavartam.
A másik darab tésztát kettévágtam, két egyforma körré nyújtottam. Az egyiket megkentem csokikrémmel, beborítottam a másik lappal, 8 cikkre vágtam, felcsavartam. Mehetett a sütőpapíros tepsibe éjszakára pihenni.
A 16 darab puha, meleg kifli finom reggeli volt. A maradékot szívesen elvitték a gyerekek uzsonnára.
A múlt hét végére Trollanyu elkápráztatott ezzel a csodás tortával. Nekem már ki volt gondolva, hogy mit is készítek, amikor Mindketten megláttuk a tortát és már azon gondolkodtunk, hogy akkor melyiket süssem? Nem tudtunk dönteni, így kipattant a szikra, hogy dobjunk föl egy érmét, döntsön az:-) a Túrós, meggyes tészta nyert, de csak mostanig. Egy újabb hétvége, egy újabb finomság.
Hosszú leírni a receptet, viszont 35 perc alatt kész volt, mehetett a sütőbe. .. és azt aláírom, amit Trollanyu állított, hogy nagyon finom.
A recepten nem sokat változtattam, de úgy írom le, ahogy készítettem.
Köszönjük!
Szeretem a muffinokat sütni, mert rövid idő alatt kész van és sokféle képen variálható. Ennek a drágaságnak sem kellett több fél óránál és majszolhatták is a gyerekek :-)
Mindig kell valami kence reggelire, vagy vacsorára. Most a megszokott zöld fűszeres helyett pirított szalonnát kavartam a krémbe. Egy kis zöldséggel, teával finomságos:-)
Több blogon találkoztam a sütőben sütött fánkkal. Mivel eddig csak a hagyományos módon olajban sütöttem, kíváncsi is voltam másabb-e a sütős változat.
A Gabriella pehelykönnyű almás fánkja volt a tesztalany. Nem hazudtolta meg magát a neve, tényleg könnyed tésztájú, puha fánkokat kaptam. Tudom, hogy maga a fánk tészta nem édes, hát ez sem az, viszont nekem hiányzott a több cukor:-) következőbe megduplázom a cukormennyiséget. A gyerekek is nagyon szerették, barack és meggylekvárt kanalaztak mellé. A megmaradt darabok uzsonnára is tökéletesek voltak.
Köszönjük Gabriella! :-)
Eddig csak sajttal készítettem tekercset, itt volt az ideje mást is kipróbálni. Pontos adagokat nem írok, mert nem is mértem.
Pulyka és csirkemellből szeretem készíteni, mert a sütésnél hamar átsül. Most pulykamellből készítettem. Vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam óvatosan, sóztam, borsóztam. Egy szelet husira egy nagy evőkanál túrót lehet számítani. Mivel a juhtúró önmagában is egy picit sósabb, csak egy kis borsot meg apróra vágott kaprot tettem hozzá és jól kikavartam.
A kiklopfolt husira kentem egy ek. túrót és felcsavartam. Lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem.
Salátával, krumplipürével fogyasztottuk.
Hétvégére készült, kellemesen édes, savanykás tészta. Nem csak desszertként, uzsonnaként is megállja a helyét.
Eredeti recept itt.
Adjatok nevet neki, mert erre már nem nagyon van ötletem. Mondhatnám kenyérnek is, talán kalácsnak is, vagy chec-nek.
Maradék sonkát tologattunk a hűtőben, senki sem kérte. Szétnéztem mi van még a portán. Egy maréknyi olívabogyó, tojás, tej, liszt.
Pitét gondoltam előre, de valahogy nem fogott a tészta készítés, így csak összekavartam a dolgokat és kalácsformába öntöttem. Egy részébe nem tettem olívabogyót, mert a kicsi nem szereti.
Reggelire, vacsorára egy csupor teával nagyon finom lett.
Hasonlít a lucskos káposztához, de nincs benne hús, helyette van galuska. Néha ilyen diétásabb változat is kell:-)
Nem újdonság nálunk a paradicsomlé a süteményben. A paradicsomos szelettel indítottunk, most keksz formájában is kipróbáltam. Ami mindkét sütiről elmondható, hogy nem érződik a paradicsom íze. Többen kóstolták, találgatták, hogy mi is lehet benne, de senki még csak közel sem járt a valósághoz.
Ízletes, finom kekszek, külalakra hasonló a mézeshez. Frissen ropogós, másnapra megpuhul. Tejjel, tea mellé vagy csak úgy nassolni:-).
Még a két ünnep között készítettem ezt a gyors és finom húsos spagettit, mivel a spagetti mindenféle formában a kedvenceink közé tartozik. A lányom, mivel a húst nem eszi meg, csak bazsalikomos paradicsomszósszal és reszelt sajttal fogyasztotta.
A neve leves ennek a finomságnak, de mégis azt mondom, hogy a főétel után fogyasszuk desszertként.
Az Erdélyi konyha januári számában található az eredeti recept. Nagyon megtetszett, egy kis változtatással el is készítettem. Mivel leves, úgy gondoltam, hogy levesként esszük, aztán jöhet a második fogás. Igen ám, csakhogy ez egy nagyon kalóriadús, összetételében is sűrű finomság. Miután bekanalaztuk, mindenki kijelentette, hogy kevés másodikot kér :-).
Az érdekes még az volt, hogy frissen elkészítve nem annyira sűrű, másnapra viszont rendesen besűrűsödik.
A háj maradék része kifliként végezte, így kipróbálva egy újabb 1936-ból való receptet Mónikától, a Váncza-projekt kivitelezőjétől.
A kiflik egy részét levendulás baracklekvárral, másik részét rumos szilvalekvárral töltöttem meg.
Hájas.
Már november óta el szerettem volna készíteni, amikor megláttam Mónikánál, a Váncza-projekt kivitelezőjénél.
Nem tudom más hogy van vele, de hájas tésztát mákos töltelékkel még nem ettem.
A helyzet az, hogy amikor a hájat lemértem tisztítva 70 dkg volt, ez mindenképp két adag sütemény adagja. Neki is fogtam délelőtt és már este volt mire megkóstolhattuk :-) . A gyerekek jöttek-mentek, a kicsivel lisztes kézzel papírrepülőt hajtogattam, aztán ebédidő lett, elpakolni, ebédelni, aztán vendég is érkezett, újra visszarámolni, végül valahára elkészült. Arról már nem is beszélek, hogy a tenyereim a sok nyújtogatástól még most is sajognak.
No de a sütik nagyon finomak lettek!
Amikor látom, hogy jó étvággyal majszolják, egy csupor tejet kérve mellé, azt mondom, megérte.
Azon levesek közé tartozik, amit a gyerekeim is szívesen megesznek sajtos pirítóssal, vagy levesgyönggyel dúsítva. Finom, könnyen elkészíthető.
Gyerekkorom emléke. Valamiért nem is készítettem, inkább a fánkokat részesítettük előnyben. Mostanában egymás után jelennek meg a fánkok a blogokon, hát elfogott engem is a láz, de valahogy a csöröge jutott eszembe, hát ezt készítettem.
Ha kedve kaptok hozzá, csak rajta, próbáljátok ki! Langyosan a legfinomabb, de kihűlve is finom, puha maradt a tésztája.
Ki lekvárral, ki porcukrosan fogyasztotta, kinek ahogy jólesett:-)
Ezzel a recepttel benevezünk Illéskrisz jatékára.
Az olívás muffin után könnyű desszert volt a vendégeinknek is, nekünk is. Mivel nem nagyon édes és gyümölcsös is, a gyerekek repetát is kértek. A lányomnak annyira ízlett, hogy megígértem, hogy hamarosan készítünk egy narancsosat is :-)
Select food öt éves lesz. Ez alkalomból hirdetett meg egy játékot. A blogjáról kell elkészíteni valamelyik finomságot és azt január 15-ig posztolni. Azt is megemlíteném, hogy a kisorsolt szerencsés nyerhet egy különleges csomagot.
Szoktam nézelődni a blogján, de még nem készítettem el semmit. Most eljött az ideje.
Kinéztem ezt a muffint. Mivel vendégeink jelentkeztek be, hamar el is készítettem.
Annyit változtattam, hogy a tészta felébe nem tettem olívabogyót, mert tudtam, hogy lesz aki nem szereti. Így lett 6-6 darab muffinom, ami pillanatok alatt el is fogyott.
Köszönjük Select food!
A hangyaboly után a másik része került felhasználásra a kalácsnak. Mákos guba volt a fejemben, aztán a máglyarakás is beugrott. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy Gizinél karácsony körül láttam valamilyen habos mákost, hát most megkerestem és a receptjét alapul véve megalkottam a saját habos felfújtamat.
Isteni finom lett:-)
Nagyon jól kezdődött az új évünk. Az első napokban nyertünk egy könyvet Mónikától, a Váncza Projekt kivitelezőjétől, amelynek nagyon örültünk és itt is köszönet érte.
Most meg egy díjat kaptunk Mandalától, akit személyesen az óév utolsó napján ismertünk meg.
A díj nagy megtiszteltetés számunkra. Arról szól, hogy adjam tovább bloggereknek, név szerint megjelenítve, majd értesítsem le őket stb...
A díj szabályzata:
1. Selecteaza blogurile ce vor primi premiul Blogul Anului 2012.
2.
Posteaza un articol in care nominalizezi blogurile respective (nu
exista un numar minim sau maxim admis) si acorda-le premiul.
3. Include un link catre aceasta pagina: “Blog of the Year 2012″ Award – http://thethoughtpalette.co.uk/our-awards/blog-of-the-year-2012-award/, mentionand regulile de fata in postul tau – a nu se altera regulile sau banner-ul premiului!
4. Anunta autorul fiecarui blog caruia ii acorzi premiul si imparte regulile cu acestia.
5. Te poti alatura grupului Facebook creat pentru acest premiu – dă “like” pe pagina pe care o poti accesa aici (linkul de la punctul 5), putand astfel sa iti imparti blogul cu o audienta mai larga.
6.
Adauga un link catre blogul persoanei care ti-a inmanat premiul si
incarca banner-ul premiului pe blogul tau, continuand colectionarea
stelelor (maximul este de 6).
Úgy gondolom, hogy mindenki sokat dolgozott az elmúlt évben, így minden kedves idelátogató blogger fogadja szeretettel, hisz mindnyájan megérdemeljük, egyformán!
Köszönjük Mandala!
Sok kalácsunk volt az idén karácsonyra. Én sütöttem két nagy Panettonne-t, anyukám meglepett két rúd rahátos-dióssal. Fogyott is, de maradt is. A maradék egyik feléből készítettem ezt a finom, krémes hangyabolyt. Hiába voltunk az ünnepi sok finomság után, ez is hamar elfogyott.
A szomszédasszonyom mesélte, hogy imádja a gesztenyét, de még soha nem evett kalácsban. Ez karácsony előtt volt, amikor pontosan ilyen kalácsot készültem sütni.
Meg is ígértem neki, hogy ha kisült, akkor viszek neki egy kóstolót.
A kalács ki is sült, kitettem hűlni, letakartam egy törlővel és meg is feledkeztem róla. Másnap, mikor megláttam a kamrában, ugyanúgy le volt szépen takarva, de csupa két szelet árválkodott, abból is az egyik a sarka volt:-)
Így a szomszédasszony sem kóstolt ebből és a fotózásra is gyengén jutott:-)
Karácsonyi levesünk volt. Mivel vakáció, vendégeskedés, pihenés volt az ünnepek alatt, lassan jövök az elmaradt receptekkel:-)
Mostanig csak sertés bőrből, csülökből készítettem kocsonyát. A Párom kollégája újságolta, hogy az édesanyja csirkéből főzött és az milyen finom. Jött a karácsony, hát próbáljuk ki mi is. Zoltán nagyon operatív volt, meg is tudakolta a nénitől a receptet, aztán jött a neheze. Mindent körbejártam a környékünkön, de nem találtam sehol csirkelábat. Utolsó próbálkozásként másnap a nagy piacon is megnéztem, ott találtam végre. Egy kissé elgondolkodtató, hogy csirkével az üzletek tele vannak, akkor hová tűnnek a lábak?
Nem szeretném kivesézni a dolgokat, inkább jöjjön a recept.
