Hidegen kelesztett, este összegyúrós, reggel sütős, friss, ropogós, de nem kemény héjú zsemle. Jól bemutattam ugye? :-)
Vakáció van ezen a héten, így reggel nem kell sietni, öltözni, hamar reggelizni. Ráérünk mindenre. Ilyenkor jönnek elő ezek a receptjeim, mert milyen jó is reggel finom illatra ébredni, aztán majszolni a langyos zsemlét vajjal, lekvárral, egy csupor tejjel, vagy ki ahogy óhajtja.
Ehhez az alkoholmentes likőrhöz kellett nekem a sűrített tej.
Húsvét előtt Éva indított egy játékot, amely nagyon sok blogon végigvonult. Ajánlottunk a már meglévő receptjeinkből finomságokat a húsvéti asztalra. Így botlottam bele thechefviki konyháján két nekem nagyon tetsző italra, az alkoholmentes likőrre és a Bailley's-re. Az utóbbi elkészítése későbbre halasztódott.
A sportszelet likőr mindenki tetszését elnyerte. Rumos, krémes, habos.
Gyerekek is fogyaszthatták és azok a felnőttek is, akik locsolkodni jöttek, de mivel vezettek, nem fogyaszthattak alkoholt. Csak ajánlani tudom és nemcsak ünnepekre!
Köszönjük Viki!
Húsvét előtt jártam az üzleteket sűrített tejet keresve. A piacon találtam olyan árusoknál, akik magyar honból hozzák az árut. Egy kis tubus 8 lej volt, nekem kellett volna kettő. Ennyi pénzt nem adtam érte, így hazajöttem és elkezdtem a netten keresgélni. Sok receptet elolvastam, aztán nekiláttam. Kisebb adaggal próbálkoztam, de következőbe duplán indítok, mert irtó finom lett! Édesanyám a kávéjába is tett belőle, gyümölcslevesbe is használtam, fűszeres banános turmixba is, de a fő cél amiért készítettem, az az alkoholmentes Sportszelet likőr volt. Később hozom a receptjét.
Húsvét előtt néhány nappal készítettem ezeket a sós kockákat. Dobozba tárolva sokáig eláll. Persze nem így van ez nálunk. Csak akkor marad, ha jól eldugom:)
Ez a süti gyerekkori emlék. Minden húsvétra elkészítettük édesanyámmal úgy, hogy én voltam a sütő, anyukám vágta fel a tésztát és dobálta a forró sütőbe.
Így két embernek gyorsan is megy, közben meg jókat beszélgettünk.
Aztán férjhez mentem, de a szokást megtartottuk. Minden húsvéti ünnep előtt hazamentem és együtt sütögettünk. Minden változik, mi elköltöztünk az ország túlsó végébe. Nem volt sütőformám, haza sem tudtam szaladni, így édesanyám jött látogatóba és mit pakol ki? Egy tál diós sütit:-) egyedül sütötte, meg is jegyezte,hogy jó sokat dolgozott vele. Ez a tavaly tavasszal történt.
Nyáron, mikor végre hazalátogattunk, megörököltem a nagymamám sütőformáját. Nagyon örültem neki!
Az idei húsvétra már ezzel sütöttük a diókat, most már a párommal. Egy óra munka volt kettőnknek, közben meg jót beszélgettünk.
A húsvéti füstölt sonka, főtt tojás mellé készítettem. Kiadós, csupa sajtos, kellemesen fűszeres. Simán pirítóssal és egy csupor teával finom reggeli, vacsora tud lenni a hétköznapokban is.
Az eredeti receptért köszönet Gizinek!
Még a tavaly kaptam édesanyámtól 20 darab kosár formát azzal a megjegyzéssel, hogy nincs már türelme ilyen pepecs süteményeket készíteni. Nagyon örültem a formáknak és természetesen a receptet is leírtam Tőle.
A formákat hazahoztam és mostanig ott pihentek a kamrában. Jött Húsvét és anyukám is, látogatóba néhány napra. Előkerültek a kosárformák és elkészült az első ilyen sütim.
Én a formákat picit olajba mártott ecsettel kikentem, mert nem tudtam hogy fog viselkedni majd a tészta és nehogy beleragadjon. Sülés után mindegyik kipottyant könnyen a formából, szerintem fölösleges volt az olajozás.
Összesen 34 darab kosárkám lett. A dióhab csak 22-re volt elég, mert bőven tettem rá. A maradék tésztát a formákban megsütöttem és kihűlés után csokikrémmel kentem meg. A gyerekek nagyon díjazták! Mondanom sem kell, hogy a csokis fogyott el a leghamarabb :-) .
