Kandírozott narancs, gyömbér

Ez volt az első próbálkozásom a kandírozással. Ildinyó blogján láttam meg, gondoltam nem lehet olyan ördöngös, megpróbálom. A narancshéjjal tökéletesen elégedett vagyok, mint ízre, mint állagra. Őkelmét hirtelen ki is próbáltam egy narancsos kifliben, amit majd megmutatok.
Viszont a gyömbérrel nem így állok. Az állaga jó, mutatós, zörgősre száradt, de az íze a bibis! Megmaradt a csípős gyömbér íz, ami a mi családunkban senkinek nem tetszik, még nekem sem, pedig aztán nem vagyok válogatós. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy másnak nem ízlene, de én inkább kihagyom, hogy egy kalácsban ráharapjak.
Megmaradok a citrom, narancshéj kandírozásánál:-)

Négy darab narancs héját nagyon vékonyan lehámoztam, hogy a fehér rész lehetőleg ne legyen rajta. Egy lábosba tettem, felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepte és forrástól számítva egy percet főztem, majd leszűrtem. Újra víz, főzés, szűrés, összesen négyszer, ami után lemértem a súlyát. Amennyi a súly annyi cukrot szórtam rá és annyi vizet töltöttem, hogy lepje el (nekem 20 dkg narancshéj lett, így 20 dkg cukor ment hozzá).Így főztem addig, amíg üvegessé vált (kb. 15-20 perc) és a  cukorszirup besűrűsödött. Egy tányérba kristálycukrot tettem, a narancshéjakat beleszedtem, beleforgattam és egy nagy papírra kiterítettem száradni. Két nap kellett, hogy zörgősre száradjon. Üvegbe, dobozba tehetjük el és süteményekhez, kalácsokhoz felhasználhatjuk.
Arra kell vigyázni, hogy a szirup jó vastag legyen már a végén, ellenkező esetben a cukrozott narancshéj száradás közben levet engedhet!

A gyömbért (nálam 25 dkg volt) megpucoltam, kb. 1x1 centis kockákra vágtam és a narancstól maradt szirupba tettem, amihez még kevés vizet és cukrot adtam. Másfél
órát főztem, amíg üvegessé nem vált. Kiszedve a szirupból cukorba forgattam és mehetett száradni. A megmaradt szirupot üvegbe töltöttem, jó ízesítő a teába.