Jó néhanapján a pincében lomolni. A rejtett zugokban kincsekre bukkanhat az ember. Megsárgult lapok emlékeztetnek az elmúlt idők, őseink ízvilágára. Egy tartalmas, kiadós ételt idézek meg a pince mélyéből.
Káposztás bableves (1940-ből)
Fél kiló babot megfőzünk háromnegyedrészig puhára , aztán hozzáadunk fél kg savanyúkáposzát, azzal is főzzuk amíg jól összeforrott. Készítünk egy világos, hagymás rántást, teszünk bele pirospaprikát, és a bab levével feleresztjük, karikára vágott kolbásszeleteket rakunk bele és végül 2 dl tejfölt adunk hozzá és aki szereti, adhat még bele csipetkét is. Mint egytát étel is megállja a helyét. Így hangzik az eredeti recept. Kicsit modoísítottam rajta, tettem bele két szál répát, apróra vágva, és a tejfölt a végén, tálaláskor szervíroztam.
Ennek a receptnek nagyon örülök!
VálaszTörlésKöszönöm!
Tiszta szívesen mági! Nekem is öröm az örömöd.
VálaszTörlésNagyon szeretem ezt a levest! Az édes káposztával készült változatát blogoltam régebben. Házi, saját paradicsomlével savanyítom...
VálaszTörlésÉdes káposztával is kifogom próbálni. Tényleg finom leves.
VálaszTörlésSanavyú káposztát levesbetétként eddig kizárólag a kiszely levesben ettem, abban viszont nagyon ízlett, szerintem kipróbálandó így is:)
VálaszTörlésMegéri kipróbálni, nem fogsz csalatkozni benne.
VálaszTörlés