Tudom, hogy rengeteg darázsfészek recept kering a neten, de nekem mostanig ez sikerült
a legjobban és azt hiszem rájöttem miért. Találtam egy régebbi szakácskönyvet, ahol szépen leírja, hogy a sütés végén a sütemények locsolása FORRÓ tejjel történik, én pedig soha nem forrósítottam meg a tejet, ezért a sütik soha nem lettek lágyak, foszlósak. Íme hát a recept:
Hozzávalók a tésztájához:
1/2 kg liszt
3 tojássárgája
3 dkg élesztő
2 dl tej
csipet só
Az élesztőt egy kanál cukorral és 2 dl tejjel megkelesztjük. Mikor megkelt, a többi
hozzávalóval együtt jól összegyúrjuk, meleg helyen fél órát pihentetjük, majd fél cm vastagra nyújtjuk. Amig a tészta kel, elkészítjük a tölteléket.
15 dkg vajat jó habosra kikavartam
15 dkg vaníliás cukorral és
1o dkg darált dióval. Ezt a krémet kentem rá a kinyújtott tésztára, majd fölcsavartam
és jó kétujjnyi szeletekre vágtam. Kikent tepsibe állítottam, majd másfél órát kelesztettem és közepes tűznél szép pirosra sütöttem. Mielőtt kivettem volna, jött a lényeg. 2 dl FORRÓ tejhez tettem 2 ek cukrot és 1 vanília cukrot, majd a cukros tejjel meglocsoltam a sütiket. 5 percre tettem vissza a sütőbe, hogy igya fel a tejet.
Csábos a süti, de a tányérka is alatta :) Na ez az a lényeges momentum, amit néha kifelejtek, pedig amilyen puha, foszlós "fészket" kapunk attól a forró tejtől, amit rögtön beszív, jobbat nem eszünk. Fontos belekeverni a cukrot is, mert teljesen más ízű lesz nélküle. Tovább víve a következtetést- amikor a piskótalapokat belocsolom torta készítésénél, akkor is cukros vízzel, tejjel, vagy gyümölcslével kell. Ha kimarad, olyan "sótlan" lesz!
VálaszTörlésA tányérka örökség nagyitól:) köszi Vicuska!
VálaszTörlésÉdesanyám kókuszosan készíti, úgy mennyei
VálaszTörlésBiztosan finom, ki kell próbáljam:)
VálaszTörlés