Csirkekocsonya

Mostanig csak sertés bőrből, csülökből készítettem kocsonyát. A Párom kollégája újságolta, hogy az édesanyja csirkéből főzött és az milyen finom. Jött a karácsony, hát próbáljuk ki mi is. Zoltán nagyon  operatív volt, meg is tudakolta a nénitől a receptet, aztán jött a neheze. Mindent körbejártam a környékünkön, de nem találtam sehol  csirkelábat. Utolsó próbálkozásként másnap a nagy piacon is megnéztem, ott találtam végre. Egy kissé elgondolkodtató, hogy csirkével az üzletek tele vannak, akkor hová tűnnek a lábak?
Nem szeretném kivesézni a dolgokat, inkább jöjjön a recept.

1 kg csirkeláb
4 db egész comb
2 ek só
1 fej fokhagyma
2 szál sárgarépa
1 babérlevél
1 ek szemes bors
1 tasak zselatin

A lábakat megpucoltam, a combokkal együtt nagy fazékba tettem (10 l-es).
Beletettem a megtisztított sárgarépát, sót, babérlevelet, borsot, a cikkekre szedett és megtisztított fokhagymát. Feltöltöttem annyi vízzel, ami éppen ellepte. Vigyázva főztem, hogy ne lobogjon, csak lassan gyöngyözve főjön.
Nekem egy óra kellett amíg forrni kezdett és még két órát főztem. Amikor hab alakult ki a tetején szűrőkanállal leszedtem.
A néni arra hívta fel a figyelmünket, hogy sem utánasózni, sem vizet tölteni utólag NEM szabad! Mi be is tartottuk hűségesen.
Próbáltam zselatin nélkül egy kis tálkában kihűteni, de nem lett eléggé kocsonyás. Gondoltam hátha, de kell bele a zselatin.
Lezártam, egy konyhai fogóval a húsokat, répát, lábakat kiszedtem. A húsokat szétszedtem, kicsontoztam, tálakba osztottam.
A zselatint feloldottam, a lébe öntöttem. A leülepedett kocsonyát a húsokra szűrtem, hagytam kihűlni, majd hűtőbe raktam.  Másnapra tökéletesen összeállt, lehetett szeletelni. Friss kenyeret, vöröshagymát, citromlevet kínáltam hozzá tálaláskor.